Orvostörténet: 3/3. rész

Bécs az Adrián: a befogadás hosszú útja

Egy gyógyintézet története és a befogadás felé vezető hosszú út.

A rovinji Seehospiz: a felújított gyermekosztály és a kórházkápolna Rovinjban, ahogyan ma kinéznek
Seehospiz in Rovinj: Die renovierte Kinderstation und die Krankenhauskapelle von Rovinj, wie sie heute aussehen
FOTÓ: A felújított gyermekosztály és a kórházkápolna Rovinjban, ahogy az ma látható. | Tomislav Bišić-Pauletić | SZERKESZTŐ: Tomislav Bišić-Pauletić MA, Licensed Counselling Therapist, HKPT (Croatian Chamber of Psychotherapists), EAP
November 14, 2026

A rovinji Seehospiz története alapvető kérdést vet fel: Mit jelent valakit támogatni a gyógyulása során? Az 1888-ban alapított Seehospiz Maria Theresia beteg gyermekeket, különösen hátrányos helyzetű családokból származókat ápolt, és azt a meggyőződést tükrözte, hogy az egészségügyi ellátás nem függhet az anyagi helyzettől. Azóta az egészségügyi ellátás túllépett a betegségek puszta kezelésén és a testi funkciók helyreállításán. A rehabilitáció magában foglalja a képességek visszaszerzését, a tartós változásokhoz való alkalmazkodást és a személyes célok elérését. A létesítmény ortopédiai és rehabilitációs szakkórházzá alakítása a gyógyulás e kibővült felfogását tükrözi. Mindazonáltal a sikeres rehabilitáció nem feltétlenül garantálja a megfelelő lakhatást, a munkalehetőségeket vagy a társadalmi életben való valódi részvételt. Története ezért rávilágít a gyógyulás és a társadalmi befogadás közötti fontos különbséget, és olyan kérdést vet fel, amely ma is aktuális: Milyen felelőssége van a társadalomnak abban, hogy a gyógyulás valódi lehetőségeket teremtsen a részvételre?

A rehabilitációtól a befogadásig

A Karl Luegernek, Bécs polgármesterének szentelt emléktáblát 1908-ban helyeztek el a kórház főépületének bejáratánál.

FOTÓ: A Karl Luegernek, Bécs polgármesterének szentelt emléktáblát 1908-ban helyeztek el a kórház főépületének bejáratánál. | Tomislav Bišić-Pauletić

A rehabilitáció és a befogadás szorosan összefügg, de a két fogalom nem cserélhető fel. A rehabilitáció elsősorban arra vonatkozik, hogy egy személy milyen támogatást kap a fizikai, mentális és szociális képességeinek visszaszerzésében, fenntartásában vagy fejlesztésében. A befogadás azokat a feltételeket jelenti, amelyek mellett ez a személy másokkal egyenlő alapon vehet részt a társadalomban. Egy személy jelentős előrelépést tehet a rehabilitáció során, de még mindig találkozhat akadályokkal a kórházon kívül. Az épületek lehetnek akadálymentesítetlenek, a tömegközlekedés nem feltétlenül felel meg a különböző mobilitási igényeknek, a munkahelyeken hiányozhat az észszerű alkalmazkodás, és a társadalmi hozzáállás korlátozhatja a lehetőségeket. Ilyen körülmények között a nehézség nem csupán az egyén egészségi állapotában rejlik, hanem a környezet szervezésében is, amelyben ennek a személynek élnie kell.

Ez a megkülönböztetés megváltoztatja a felelősségre vonatkozó megértésünket. Ha a részvételt kizárólag egyéni kihívásként kezeljük, a terhet az érintett személynek kell viselnie, hogy alkalmazkodjon a meglévő körülményekhez. Az inkluzív megközelítés azt is megkérdezi, hogy meg kell-e változniuk ezeknek a körülményeknek. Az akadálymentesség, az észszerű alkalmazkodás, a célzott támogatás és a diszkrimináció elleni védelem a fogyatékosságra adott társadalmi válasz részévé válik. Az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye fontos, modern keretrendszert kínál erre a megértésre. A 19. és 26. cikk összeköti az önálló életvitelt és a közösségi részvételt a komplex rehabilitációs szolgáltatások biztosításával. Ebből a szempontból a befogadás nem csupán jóakaratból történő tett vagy egy olyan kiegészítő szolgáltatás, amely akkor áll rendelkezésre, ha vannak erőforrások. Ez a jogok elismeréséhez és a közintézmények felelősségéhez kapcsolódik, hogy hatékonyan érvényesítsék ezeket a jogokat.

Ez a megkülönböztetés különösen fontos egy rehabilitációs kórház történetének szempontjából. Egy kórház magas színvonalú ellátást nyújthat és elősegítheti a gyógyulást, de a további eredmények attól is függnek, hogy mi történik a betegekkel, amikor elhagyják az intézményt. A kérdés nem csupán az, hogy egy személy megfelelő ellátást kapott-e, hanem az, hogy a környező közösség biztosítja-e azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a rehabilitáció révén visszanyert képességek és önállóság használatát.

A társadalmi felelősség történeti fejlődése a rovinji Seehospizban

A rovinji kórház melletti történelmi park a tengerparton egy fás sétányt kínál az Adriai-tenger partján, és panorámás kilátást nyújt a tengerre és a távoli rovinji óvárosra.

FOTÓ: A rovinji kórház melletti történelmi park a tengerparton egy fás sétányt kínál az Adriai-tenger partján, és panorámás kilátást nyújt a tengerre és a távoli rovinji óvárosra. | Tomislav Bišić-Pauletić

A rovinji Seehospiz alapítása a 19. században értelmezhető egy szélesebb körű fejlődés részeként a szociális ellátás szervezésében. Alapítói és támogatói célja az volt, hogy olyan gyermekek számára nyújtsanak ellátást, akik egyébként nem juthattak volna hozzá. A magánadományok, az orvosi kezdeményezés és a nemesi pártfogás járultak hozzá egy olyan intézmény létrehozásához, amely később Bécs város közigazgatásához kapcsolódott. Ezt a történetet nem szabad egyenes vonalú fejlődésként értelmezni a hiányos jótékonyságtól a teljesen kibontakozott befogadásig. A 19. századi társadalmi és orvosi feltételezések, amelyek a rovinji Seehospizban voltak érvényben, eltértek a maiakétól. Az ellátást gyakran szakosodott intézmények keretében szervezték, és a kezelt személyek igényeit nagyrészt az orvosok és az adminisztráció határozták meg. A szanatórium történelmi jelentősége az általa lehetővé tett szervezett ellátás formájában rejlik, nem abban, hogy előre megsejtette volna a fogyatékossági jogok modern fogalmait.

Az idő múlásával az egészségügyi ellátásért viselt felelősség egyre inkább a közintézményekhez, a szakmai rendszerekhez és a szervezetek közötti formális megállapodásokhoz kapcsolódott. A rovinji kórház háború utáni fejlődése (ekkor már nem Seehospiznak hívták) és a későbbi együttműködés Ausztriával, többek között az Allgemeine Unfallversicherungsanstalttal (AUVA), jól mutatja, hogyan tartható fenn a szervezett rehabilitáció intézményi kapcsolatokon keresztül, akár államhatárokon át is. Mindazonáltal, egy intézmény vagy program létezése nem garantálja automatikusan, hogy minden beteg igényét kielégítik. A társadalmi felelősséget a gondozás minőségén, elérhetőségén és folyamatosságán, valamint azokon a lehetőségeken is mérni kell, amelyek a kezelés után az emberek előtt nyitva állnak. A történelmi perspektíva bemutathatja, hogy hogyan épültek fel és alakultak át a gondozási struktúrák; azonban azok hozzájárulásának értékeléséhez a gondozott emberek tapasztalatait és körülményeit kell figyelembe venni. A rovinji Seehospiz története ezért egy olyan kérdést vet fel, amely ma is aktuális: hogyan léphetnek az intézmények túl a pusztán szolgáltatásnyújtáson, és hogyan biztosíthatják, hogy az emberek gyakorolhassák jogaikat és részt vehessenek a társadalomban? A választ nem adhatja meg egyedül az egészségügy, de az egészségügyi ellátás ennek elengedhetetlen része.

A határokon átnyúló együttműködés intézményi felelősségként

Az osztrák pavilon, a rovinji kórház történelmi épülete, amely évtizedek óta fogadja rehabilitációjuk idejére az osztrák kötelező balesetbiztosító (AUVA) által biztosított betegeket

FOTÓ: Az osztrák pavilon, a rovinji kórház történelmi épülete, amely évtizedek óta fogadja rehabilitációjuk idejére az osztrák kötelező balesetbiztosító (AUVA) által biztosított betegeket | Tomislav Bišić-Pauletić

Rovinj és Ausztria kapcsolata konkrét példát mutat a hosszú távú egészségügyi együttműködésre, amely jelentős politikai változások ellenére is fennmaradt. Az intézmény bécsi orvosi és szociális kezdeményezések hatására jött létre, különböző állami adminisztrációs szakaszokon ment keresztül, majd később újra kapcsolatot létesített osztrák egészségügyi intézményekkel. Az AUVA-val való együttműködés, amely állítólag 1972-ben kezdődött, lehetővé tette, hogy osztrák betegek hozzáférjenek specializált rehabilitációs szolgáltatásokhoz Rovinjban. Ez az együttműködés jól példázza az intézményi folytonosság gyakorlati értékét. Az orvosi igények nem feltétlenül érnek véget az országhatároknál, és a specializált rehabilitáció nyújtása függhet az egészségügyi szolgáltatók, biztosítók és a hatóságok közötti megállapodásoktól. Az ilyen megállapodások támogathatják a kezeléshez való hozzáférést, és segíthetnek a szolgáltatásokat nyújtó intézmények megőrzésében.

Ugyanakkor a határokon átnyúló egészségügyi ellátás és a társadalmi befogadás nem tekinthető azonos eredménynek. Bár egy megállapodás biztosíthatja, hogy egy személy rehabilitációt kapjon, a befogadás a kezelési programon túli életkörülményeket is magában foglalja: a lakhatáshoz és a közlekedéshez való hozzáférés, az oktatási és munkahelyi lehetőségek, a társadalmi kapcsolatok, valamint a képesség az önálló döntések meghozatalára a saját életéről. Ezek a tágabb feltételek a családokat, a helyi közösségeket, a munkaadókat, a közszolgáltatásokat és a politikai döntéshozókat ugyanúgy érintik, mint az egészségügyi intézményeket. Egy rehabilitációs kórház szerepe ezért egyszerre jelentős és, a saját természetéből adódóan, korlátozott. Biztosíthatja a kezeléseket, elősegítheti a személyes készségek fejlesztését, és segíthet az embereknek a nagyobb önállóság elérésében. Azonban önmagában nem képes eltüntetni minden olyan társadalmi vagy fizikai akadályt, amelyet az egyének a kórházból való távozás után tapasztalhatnak.

Ezeknek a korlátoknak a felismerése nem csökkenti a kórház fontosságát. Éppen ellenkezőleg, ez hívja fel a figyelmet arra, hogy a rehabilitáció akkor működik a legjobban, ha egy szélesebb körű, elérhető szolgáltatási rendszerhez és társadalmi támogatáshoz kapcsolódik. A Rovinj és Ausztria közötti hosszú ideje fennálló kapcsolat emellett arra is ösztönöz, hogy gondolkodjunk el az intézmények felelősségéről az idő folyamán. A politikai határok és az adminisztratív struktúrák megváltoztak, de a specializált ellátásra való szükséglet továbbra is fennáll. A történelem bizonyítja a tartós együttműködés értékét, míg a mai befogadás azt igényli, hogy az ilyen együttműködést ne csak a nyújtott szolgáltatások alapján, hanem a valós lehetőségek alapján is értékeljük, amelyeket ezek a szolgáltatások kínálnak az emberek számára a mindennapi életben.

Következtetés: a gondoskodástól a részvételig

Az egyik, a kórház történelmi parkjának sétányán található, többnyelvű információs tábla horvát, olasz, angol és német nyelven nyújt információt a védett természeti tájról és a régió part menti örökségéről.

FOTÓ: Az egyik, a kórház történelmi parkjának sétányán található, többnyelvű információs tábla horvát, olasz, angol és német nyelven nyújt információt a védett természeti tájról és a régió part menti örökségéről. | Tomislav Bišić-Pauletić

A gondoskodás és a befogadás közötti különbségnek gyakorlati következményei vannak az egészségügyi intézmények számára. Egy rehabilitációs program segíthet egy személynek a mozgás visszaállításában, új készségek elsajátításában, vagy egy megváltozott fizikai állapotra való alkalmazkodásban. Azonban az, hogy ezek a javulások nagyobb önállósággal járnak-e, az is attól függ, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a klinika területén kívül. Az akadálymentes közlekedés, a megfelelő lakhatás, a befogadó munkahelyek és a közösségi támogatás határozzák meg, hogy a rehabilitáció valódi társadalmi részvétellel jár-e.

Egy olyan szakosított kórház esetében, mint a Rovinjban található, ez a megközelítés nem azt jelenti, hogy az intézménynek minden társadalmi problémát megoldania kell. Inkább azt jelenti, hogy el kell ismerni a kórház klinikai munkájának fontosságát, valamint annak korlátait, amit az orvosi munka önmagában elérhet. A szélesebb körű feladatot az egészségügyi szolgáltatók, a hatóságok, a közösségek és azok az intézmények osztják meg, amelyek felelősek az egyenlő részvétel biztosításáért. Az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye keretet ad ennek a közös felelősségnek. A rehabilitációra, az önálló életvitelre és a részvételre helyezett hangsúly egyértelművé teszi, hogy a gyógyulást nem szabad elkülönítve vizsgálni a személy jogaitól és az életétől a kezelés után. A legfontosabb kérdés nem csupán az, hogy egy orvosi intézmény mit képes visszaállítani, hanem az, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az emberek használni tudják a képességeiket és független döntéseket hozhassanak.

Záró gondolat a befogadás mércéjéről

Záró gondolat: a befogadás mércéje nem csupán az, hogy mennyire jól gondoskodunk az emberekről, amikor kezelésre van szükségük, hanem az is, hogy alakíthatják-e saját életüket, és egyenlő alapon részt vehetnek-e a társadalomban, amikor a kezelés véget ér.

Keinen Beitrag verpassen

Einmal pro Woche die besten Storys direkt in dein Postfach.

FAQ

Mi volt a rovinji Seehospiz Maria Theresia eredeti célja?

Az 1888-ban alapított szanatórium orvosi ellátást nyújtott beteg gyermekeknek, különösen a hátrányos helyzetű családokból származóknak, akik egyébként csak korlátozottan jutottak volna egészségügyi szolgáltatásokhoz.

Hogyan alakult át a rovinji szanatórium rehabilitációs kórházzá?

Az eredetileg gyermekek számára alapított Seehospiz fokozatosan ortopédiai és rehabilitációs szakkórházzá alakult, ami megfelelt az egészségügyi ellátás megváltozott igényeinek.

Mi a különbség a rehabilitáció és a társadalmi befogadás között?

A rehabilitáció segít az embereknek abban, hogy visszanyerjék vagy fejlesszék a képességeiket és az önállóságukat. A társadalmi befogadás biztosítja, hogy ezeket a képességeiket használni tudják, és egyenlő alapon vehessenek részt a mindennapi életben, a munkában és a közösségben.

Milyen szerepet játszott Ausztria a rovinji rehabilitációs kórház fejlődésében?

Ausztriának régóta fennálló egészségpolitikai kapcsolatai vannak Rovinjjal. Az Allgemeine Unfallversicherungsanstalttal (AUVA) való együttműködés, amely a beszámolók szerint 1972-ben kezdődött, szakosított rehabilitációt tesz lehetővé osztrák betegek számára.

Miért fontos a társadalmi befogadás az orvosi rehabilitáció után?

A sikeres rehabilitáció nem szünteti meg automatikusan a társadalmi akadályokat. Az akadálymentes lakhatás, a hozzáférhető közlekedés, a munkalehetőségek és a lakókörnyezetben nyújtott támogatás elengedhetetlenek a valódi önállósághoz és az egyenlő részvételhez.

Források

  1. [1] Kranjčević, Jasenka, and Amir Muzur. “Dječja bolnica na moru nadvojvotkinje Marije Terezije u Rovinju i počeci zdravstvenog turizma na hrvatskom Jadranu.” Godišnjak Njemačke zajednice / DG Jahrbuch, vol. 29, 2022, pp. 63–78. https://deutsche-gemeinschaft.eu/wp-content/uploads/2024/03/jahrbuch-2022-web_merged.pdf.
  2. [2] Matijašić, Robert. “Bolnica za ortopediju i rehabilitaciju ‘Primarius dr. Martin Horvat’.” Istarska enciklopedija. https://istra.lzmk.hr/clanak/bolnica-za-ortopediju-i-rehabilitaciju-primarius-dr-martin-horvat.
  3. [3] “Das Seehospiz der Stadt Wien in Rovinj, 1888-1947.” Österreichischer Herzverband, Zeitung, issue 02/2016. https://doczz.net/doc/6119565/zeitung-02-2016---%C3%B6sterreichischer-herzverband.
  4. [4] Pürzl, Julius and Josef, and Viktor Weiser. Das Erzherzogin-Maria-Theresia-Seehospiz der Stadt Wien in San Pelagio-Rovigno: Zur Erinnerung an die in den Jahren 1907 bis 1909 durch die Gemeinde Wien erfolgte Ausgestaltung desselben. Wien: Gerlach & Wiedling, 1910.
  5. [5] “SAN PELAGIO.” Austria-Forum, section “Historisches von Graupp.” https://austria-forum.org/af/Wissenssammlungen/Essays/Historisches_von_Graupp/SAN_PELAGIO.
  6. [6] Bautechniker. “Seehospize in Rovigno.” Vol. VI, no. 48, 1886, p. 620.
  7. [7] Österreichische Badezeitung. “Maria Theresia Hospiz in San Pelagio.” Vol. XVII, no. 3, 1888, p. 24.
  8. [8] Österreichische Badezeitung. “Das Seehospiz in San Pelagio.” Vol. XVII, no. 6, 1888, p. 53.
  9. [9] Budicin, Marino. “Campitelli, Matteo.” Istrapedia. https://www.istrapedia.hr/en/natuknice/2739/campitelli-matteo.
  10. [10] Scheidl, Inge, Ursula Prokop, and Wolfgang Herzner. Wilhelm Stiassny (1842-1910): Jüdischer Architekt und Stadtpolitiker im gesellschaftlichen Spannungsfeld des Wiener Fin de Siècle. Wien-Köln-Weimar: Böhlau Verlag, 2019.
  11. [11] Wien Museum Magazin. “Zur Bilanz Karl Luegers.” 6 February 2022. https://magazin.wienmuseum.at/zur-bilanz-karl-luegers.
  12. Official and institutional sources
  13. [12] Special Hospital for Orthopaedics and Rehabilitation “Martin Horvat” Rovinj-Rovigno. “About Us: Historical Notes.” https://www.bolnica-rovinj.hr/en/o-nama/.
  14. [13] City of Rovinj-Rovigno. “Nastavak uređenja zaštićene i atraktivne lokacije povijesnog značaja u Rovinju.” 10 June 2024. Glas Istre. https://www.glasistre.hr/istra/2024/06/10/nastavak-uredenja-zasticene-i-atraktivne-lokacije-povijesnog-znacaja-u-rovinju-938733.
  15. [14] Istarska županija. Dokument o poslovanju i zaduživanju Specijalne bolnice za ortopediju i rehabilitaciju „Martin Horvat”. 2019. https://www.istra-istria.hr/media/filer_public/39/8a/398a116f-639b-4488-aceb-03047b8705ec/19-09-bolnica_rovinj_zaduzivanje_new.pdf.
  16. [15] Allgemeine Unfallversicherungsanstalt (AUVA). Rat und Hilfe. January 2020. https://auva.at/media/sf2h00bz/rat_und_hilfe_2020_bf.pdf.
  17. [16] Allgemeine Unfallversicherungsanstalt (AUVA). Verwaltungsrat-Beschlüsse, 26 November 2020. https://auva.at/media/ccudmre4/verwaltungsrat-beschluesse_2020-11-26_bf.pdf.
  18. [17] Allgemeine Unfallversicherungsanstalt (AUVA). Verwaltungsrat-Beschlüsse, 25 January 2023. https://auva.at/media/w0xnjphl/vr-beschluesse_2023-01-25_bf.pdf.
  19. [18] Allgemeine Unfallversicherungsanstalt (AUVA). Verwaltungsrat-Beschlüsse, 31 January 2024. https://auva.at/media/x22f1og5/vr-beschluesse_2024-01-31_bf.pdf.
  20. [19] Allgemeine Unfallversicherungsanstalt (AUVA). Verwaltungsrat-Beschlüsse, 22 January 2025. https://www.auva.at/media/s0keptdy/vr-beschluesse_2025-01-22_bf.pdf.
  21. [20] Allgemeine Unfallversicherungsanstalt (AUVA). Veröffentlichung der Verwaltungsratsbeschlüsse, 28 January 2026. https://auva.at/media/xahbrhyg/veroeffentlichung-vr_28012026.pdf.
  22. [21] World Health Organization. “Rehabilitation.” 30 September 2024. https://www.who.int/news-room/questions-and-answers/item/rehabilitation.
  23. Additional reporting and contemporary sources
  24. [22] Glas Istre. “Dr. Miriam Ban v. d. ravnateljice rovinjske bolnice.” 2013. https://glasistrenovine.hr/arhiva-portala/pregled-vijesti/dr-miriam-ban-v-d-ravnateljice-rovinjske-bolnice-430616.
  25. [23] Glas Istre. “Rovinjska ortopedska bolnica dobila još jednu veliku donaciju vrijednu gotovo 100 tisuća eura.” 29 August 2021. https://www.glasistre.hr/istra/rovinjska-ortopedska-bolnica-dobila-jos-jednu-veliku-donaciju-vrijednu-gotovo-100-tisuca-eura-742401.
  26. [24] Glas Istre. “Presvijetla zvijezda mora, Stella Maris, pred vratima obnove.” 23 November 2022. Full article URL to be verified.
  27. [25] Glas Istre. “Obnavljaju se sale i do kraja ove godine bit će u funkciji.” Milan Pavlović, 30 May 2023. Full article URL to be verified.
  28. [26] Österreichische Nationalbibliothek. ANNO - AustriaN Newspapers Online. https://anno.onb.ac.at/.
  29. Contemporary legal and conceptual framework
  30. [27] United Nations. Convention on the Rights of Persons with Disabilities. Adopted 13 December 2006, especially Articles 9, 19 and 26. https://www.un.org/disabilities/documents/convention/convention_accessible_pdf.pdf.
  31. [28] World Health Organization. “Rehabilitation: Health and Functioning in Everyday Life.” https://www.who.int/health-topics/rehabilitation/rehabilitation-is-about-health-and-functioning-in-everyday-life.
  32. Author’s observation and interpretation
  33. [29] Bišić-Pauletić, Tomislav. Author’s direct observation concerning the reported location of the original altarpiece from the hospital church, now kept in the Oratorio della Beata Vergine Maria Addolorata in Rovinj. Personal observation; not independently verified by the sources consulted.
  34. [30] Bišić-Pauletić, Tomislav. Author’s interpretation that Wilhelm Stiassny may also have designed the hospital church, based on his documented involvement in the design of the wider hospital complex. This is a hypothesis, not an established attribution.