A “Gyermeküdülő a római partján” bemutatja, hogy a bécsi orvosi, adminisztratív és politikai befolyások hogyan formálták az egészségügyi ellátást az Adriát partján a 19. század második felében. Az 1888-ban alapított, Mária Terézia főhercegnomról elnevezett tengerparti sanatórium egy szélesebb európai gyermekgyógyászati történet része volt, amelyet a változó határok, a politikai forradalmak és az orvosi rehabilitáció fejlődő módszerei alakítottak. A cikk nyomon követi az intézmény fejlődését két világháborún keresztül, valamint a háború utáni együttműködését az osztrák AUVA-val. Emellett vizsgálja, hogy orvosok, építészek és művészek hogyan formálták a kórházat egy integrált terápiás környezetként, ahol az építészet, a művészet és a tájtervezés voltak a gyógyító folyamat elengedhetetlen elemei. Továbbá kiemeli a rehabilitáció, a méltóság és a társadalmi befogadás növekvő fontosságát.
“Gyermeküdülő a római partján”: Az építészet, a természet és a művészet a közjó szolgálatában

FOTÓ: Tomislav Bišić-Pauletić
A kórházkomplexumot nem csupán betegek elhelyezésére szolgáló épületek gyűjteményeként tervezték. A pavilonszerű elrendezés, a park és a sétautak a korabeli sanatóriumokról alkotott elképzeléseket tükrözték, ahol a friss levegő, a fény, a nyugalom és a természet közelsége hozzájárult a gyógyuláshoz. Egy kőből készült kilátó, amely Karl Luegerrel kapcsolatos, szintén található a Muccia-félszigeten. A történelmi feljegyzések megerősítik, hogy a park szerves része volt a komplexumnak, és hogy Wilhelm Stiassny építész, valamint Josef Laube kertész járultak hozzá a tervezéshez. [4][5][13] Ezek a térbeli és művészi nyomok lehetővé teszik számunkra, hogy a bürokratikus iratokon túl is feltárjuk a szociális ellátás történetét. Az építészet feltárja, hogy az intézmény hogyan értelmezte a kezelést, milyen jelentőséget tulajdonított a természeti környezetnek, és hogyan nyilvánult meg a közpolitika egy kézzelfogható építészeti formában.
Wilhelm Stiassny és a sanatórium építészete

FOTÓ: Der Humorist, 22. svibnja 1886., str. 4. Digitalizirano izdanje: Österreichische Nationalbibliothek, ANNO. Public Domain Mark 1.0.
Wilhelm Stiassny (1842-1910) a bécsi építészek egyik jelentős alakja volt a 19. század második felében. Ő tervezte a pavilonszerű kórházkomplexumot, és ő készítette az első tervekhez a Muccia-félszigeten található parkot. A nevét a kórháztemplommal is összefüggésbe lehet hozni, amely a Szűz Mária, a tenger királynőjének szentelt, és a 20. század elején épült. Azonban a rendelkezésre álló források nem egyértelműek abban, hogy valóban ő tervezte-e a templomot. Tekintettel arra, hogy részt vett a nagyobb pavilonsor tervezésében, valószínű, hogy ő tervezte a templomot is, bár ezt nem lehet kétségkívül bizonyítani további dokumentumok nélkül. Ez a szerző feltételezése, nem pedig egy bizonyított tény. [10][30]
Bécsből több példa is illusztrálja a jelentőségét: A Währing kerületben található Rothschild-kórház, amely egy egészségügyi célra épített kórházépület, és különösen releváns a Rovinjban végzett munkája szempontjából. Az Hohen Warte-on található Izraelita Vakok Intézete, amely egy vakok számára fenntartott intézmény, és amely Stiassny elkötelezettségét mutatja a szociális célú épületek iránt. A bécsi központi temető ceremoniális terme, amely a temetkezési építészet terén végzett munkájának egy példája. Lakóépületek a Weihburggasse-en és a Rathausstraße-n, amelyek példákként szolgálnak a bécsi városi építészethez való hozzájárulásáról. Ezek az épületek azt mutatják, hogy Stiassny nem csupán egy isztriai kórház építésze volt. Munkássága kórházakat és más közintézményeket, lakóépületeket és vallási építményeket is ölelt, amelyek a városi társadalom különböző igényeit szolgálták.
Josef Laube és a kórházpark tervezése

FOTÓ: AI generated image based on the concept of the editor
Josef Laube egy tengerészeti kertész volt, aki a császári-királyi haditengerészettel dolgozott. Ő készítette a szanatóriumkomplexum növényzetét, míg Stiassny dolgozta ki az eredeti parktervet. Az együttműködésük a kórházpavilonok építészetét ötvözte egy gondosan megtervezett természeti környezettel. A park tartalmazott formális területeket a létesítmények körül, természetesebb erdőösvényeket és egy partszakaszos sétányt a Muccia-félszigeten.
Laube munkássága kiterjedt Rovinjra is. Ő tervezte a pulai tengeri parkot, és a neve a Lokrumon található park fejlesztésével is összefüggésbe hozható, amely a Habsburg-dinasztia uralma alatt volt a szigeten. Ez egy figyelemre méltó földrajzi kapcsolatot mutat: ugyanaz a szakember formálta a zöld területeket az Adriai-tenger különböző részein, abban az időben, amikor a parkok egyre fontosabb szerepet játszottak a köz-, reprezentációs és egészségmegőrző területeken. Korábbi munkái a jelentős projektekben a tapasztalatot tükrözik, amelyet a rovinyi park tervezésébe vitt. Azonban, a közvetlen dokumentáció hiányában, nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a császári udvarnak nyújtott szolgáltatásai voltak-e a döntő ok arra, hogy őt választották erre a projektre. Ma Lokrum védett erdővegetációs rezervátum, és nem nemzeti park. [10][13]
A kórházkápolna oltárja és oltárképe: egy kis bécsi emlék, néhány lépésnyire a tengertől

FOTÓ: Tomislav Bišić-Pauletić
A kórházkápolna főoltára különleges helyet foglal el a történetében. Ezt az oltárt a bécsi Laimgrubenkirche-ből helyezték át. A szerző közvetlen megfigyelése szerint az eredeti oltárkép jelenleg a rovinji Oratorio della Beata Vergine Maria Addolorata-ban található. [29] Egy későbbi, a kórház történetét bemutató írás összeköti az oltárképet Bécs városának adminisztrációja alatt álló időszakával, és Hans Zatzka bécsi művész említését is tartalmazza. A transzfer részleteit és a szerzői jogot archív források vagy művészettörténeti dokumentumok segítségével kell ellenőrizni, mielőtt azok bizonyosnak tekinthetők lennének. [26][27]
Az oltár és az oltárképek kézzelfogható bizonyítékai a Rovinj és Bécs közötti történelmi kapcsolatról. Ugyanakkor kérdéseket vetnek fel a művészet, a vallási szimbólumok, a politikai patronázs és a közintézmények közötti kapcsolatról. Ebben az értelemben a templom nem csupán a kórházkomplexumhoz kapcsolódó építmény, hanem annak kulturális és történelmi identitásának része.
Háborúk és változó államhatárok

FOTÓ: Tomislav Bišić-Pauletić
Az első világháború megszakította a szanatórium tevékenységének folytonosságát. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után Isztria olasz uralom alá került, ami megváltoztatta az intézmény működési kereteit. Azonban helytelen azt állítani, hogy a Bécs és a rovinji kórház közötti kapcsolat teljes mértékben megszakadt az olasz időszak alatt. A történelmi feljegyzések szerint az intézményt 1927-ben újra a bécsi város adminisztrációja vette át, annak ellenére, hogy egy olasz szuverenitás alatt álló területen volt található. Ez azt mutatja, hogy egy terület politikai státusza és egy egészségügyi intézmény intézményi kapcsolata nem feltétlenül kellett, hogy egybeeszen. [3][12]
A második világháború egy újabb fordulópontot hozott. A rendelkezésre álló időrendszer szerint a bécsi betegek ápolása 1943-ig folytatódott, a háború után pedig, 1947-ben, az intézmény jugoszláv tulajdonba került. [3][12] Ez jelentette a korszak végét, amelyben a kórházat Bécs városa igazgatta. A kórház története rávilágít arra, hogy mennyire függ az egészségügy a szélesebb politikai körülményektől. A határok változása és az adminisztratív változások befolyásolják a finanszírozást, a kezeléshez való hozzáférést és a betegek körét, akik számára egy egészségügyi intézmény szolgálja. Azonban egy beteg gyermek orvosi ellátásának igénye független attól, hogy melyik államhoz tartozik a kezelés helye.
A háború utáni fejlődés és az osztrák kapcsolatok újjáélesztése

FOTÓ: Tomislav Bišić-Pauletić
1947 után a kórház folytatta működését egy új politikai és egészségügyi rendszeren belül. Dr. Martin Horvat, aki hosszú évekig volt az intézmény vezetője, kulcsfontosságú szerepet játszott a háború utáni fejlődésben. Az intézmény, amely ma már az ő nevét viseli, fokozatosan az ortopédia és a rehabilitációt tette a profiljának központi elemeivé.
Az új államhatárok nem vágták el véglegesen a kapcsolatot Ausztriával. Az azóta eltelt évtizedekben együttműködés alakult ki osztrák intézményekkel, különösen az AUVA-val, az osztrák kötelező balesetbiztosítóval. A Glas Istre című regionális újság szerint a rovinji kórház és az AUVA közötti együttműködés 1972-ben kezdődött. Ezt a kezdődátumot egy 2019-es, az Isztria Regionális Tanácsának hivatalos dokumentuma is említette, amely szerint az együttműködési megállapodás határozatlan időre szól. Ugyanez a dokumentum azt is tartalmazza, hogy a kórház évente körülbelül 800 AUVA által biztosított beteget fogadott be március és október között, ami több mint egy millió euró bevételt jelentett évente. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a partnerség nemcsak az osztrák betegek kezelése szempontjából volt fontos, hanem a kórház működésének anyagi alapjainak is. [14][24]
Egy 2013-as cikkben a Glas Istre idézte Dr. Miriam Bant, aki akkor a kórház ideiglenes vezetője volt, a hosszú távú együttműködésről az AUVA-val. Ő említette a körülbelül 800 beteg éves számát, valamint több mint 22 000 osztrák biztosított személyt, akik ekkor már megfordultak a kórházban. [24]
Az osztrák biztosító intézménytől származó publikációk mélyebb betekintést nyújtanak az együttműködés szervezetébe. Az AUVA 2020-as hivatalos brosúrájában Rovinj szerepelt a súlyosan sérült betegek, beleértve a gerinccsal bénult, többször amputált vagy traumás agysérülést szenvedő személyek kezelésére kijelölt intézmények között. A dokumentum szerint Rovinj egy olyan hely, ahol a akut fázis utáni rehabilitáció zajlik, ami kiemeli a kórház speciális szerepét a súlyos traumák kezelésében. [15]
Az AUVA pénzügyi dokumentumaiból kiderül, hogy az együttműködés nem csupán egyszerű visszatérítési díjakról szólt. 2020 novemberében az AUVA igazgatótanácsa jóváhagyta a napi 81,64 eurós díjat betegként, valamint 54,87 eurós díjat a kísérő személyek számára. Ugyanakkor 50 000 eurós előleg jóváhagyását is tartalmazta a kórház területén tervezett úszómedence építéséhez. Ezt az összeget a 2021-es kezelési szolgáltatásokra vonatkozó számlákkal kellett kiegyenlíteni. Mivel ez egy visszafizetendő előleg volt, az összeget nem szabad nem visszafizetendő adományként feltüntetni. [16]
A későbbi döntések megerősítik a program folytatását. 2023-ban az igazgatótanács módosította a kezelési és a szállítási díjakat, míg a 2024, 2025 és 2026-os hivatalos ülésjegyzőkönyvek évente 550 résztvevőre tervezett kvótát tüntettek fel Rovinj esetében. Ezek az adatok eltérnek a korábbi, körülbelül 800 fő/év becslésektől. Ezek az adatok különböző időszakokból és adminisztratív kontextusokból származnak, és nem hasonlíthatók össze közvetlenül további források nélkül. [17][18][19][20]
Az együttműködés anyagi támogatást is magában foglalt. A Glas Istre 2021-ben számolt be arról, hogy 100 kórházi ágyat adományozott, két 50 ágyas szállítmányban, összesen körülbelül 190 000 euró értékben. Az adomány a kórház és az AUVA közötti együttműködés ötvenedik évfordulójához kapcsolódott. [25]
A Rovinj és az AUVA közötti évtizedekig tartó kapcsolat a határokon átívelő rehabilitáció figyelemre méltó példája. Az osztrák szervezet szerződésben rögzített feltételek szerint finanszírozza a szolgáltatásokat, meghatározza a kapacitást, és részt vesz kiválasztott infrastrukturális projektekben. A rovinji kórház szakspecializált ellátást nyújt azoknak a betegeknek, akiknek a gyógyulása hosszú, multidiszciplináris megközelítést igényel. Ebben a kontextusban a rehabilitáció nem csupán a szigorúan orvosi kezelést jelenti: célja, hogy az érintettek a lehető legnagyobb önállóságot érjék el, és visszatérjenek a mindennapi életbe.
