Miért tiltották be az asztrológiát, miközben egyben használták is?

Mióta a babiloni csillagászok a Kr. e. 3. évezredben kezdték rögzíteni a bolygók keringését, az ég mozgásait összekapcsolták a Földön zajló eseményekkel. A hellenisztikus gondolkodásban ezt a gyakorlatot matematikai és filozófiai keretbe helyezték. Olyan fogalmak, mint a Sympatheia, a kozmosz minden része közötti kapcsolat, és a Heimarmenê, a kozmikus sors, arra voltak hivatottak, hogy megmagyarázzák, hogyan befolyásolják a csillagtestek a világot.

Ebben a modellben a csillagok és a bolygók nem csupán szimbólumok voltak. Úgy vélték, hogy hatással vannak az időjárásra, a betegségekre, a testnedvekre és a nagyobb csoportok hangulatára. A konjunkciók számítása ezért a természet egykori magyarázatának része volt. Az asztrológia és az asztronómia szorosan összefüggött a scientia stellarum kifejezés alatt, ami a csillagok tudományát jelentette.

Johannes Kepler és Regiomontanus is űrvizsgálatot végeztek. A jóslatok iránti kereslet egyidejűleg ösztönözte a bolygómozgások pontosabb számításait. A uralkodók számára ez a tudás útmutatást ígért egy olyan világban, amelyet háborúk, járványok és megoldatlan öröklési kérdések jellemeztek.

A Római Birodalomban a tilalmak elsősorban a politikai szempontból érzékeny jóslatok ellen irányultak. Augustus i.e. 11-ben rendeletet adott ki, amely korlátozta a tanúk nélküli magán űrvizsgálati konzultációkat, és tiltotta a személyek haláláról szóló jóslásokat. Tiberius idején az császár vagy annak családjának horoszkópjának készítése potenciális támadásként számított a államrend ellen.

A császár haláláról szóló jóslás öröklési harcokat, titkos szövetségeket és lázadásokat válthatott ki. A római törvények ezért ilyen gyakorlatokat a felmerülő bűncselekmények közé sorolták. Ugyanakkor Tiberius Capri szigetén alkalmazta Thrasyllus űrvizsgálót. Ezért a tudást nem utasították el alapvetően, hanem politikai ellenőrzés alá vonták.

A középkori kereszténység más határt szabott. A teljes űrvizsgálati determinizmus ellentétben állt az akarat szabadságának, a morális felelősségnek és a isteni gondviselés doktrínájával. Az, ami megengedett volt, az a úgynevezett “természetes” űrvizsgálat, amelyet időjárás-előrejelzésre, mezőgazdaságra, navigációra és orvoslásra használtak. A “jogi” űrvizsgálat, amely az egyéni sorsokat, a háborúkat vagy a uralkodók halálát jósolta, ezzel szemben elítélve lett.

Az udvaroknál az űrvizsgálat olyan eszközként szolgált, amely segítette a döntéshozatalt bizonytalan körülmények között. Az “választási” űrvizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák a legkedvezőbb időpontot a koronázásokra, a katonai műveletekre, a békeszerződésre vagy a jelentős építmények alapköveinek letételére. Guido Bonatti egy 13. századi olasz katonai vezető és városrendező volt. John Dee számolta ki Erzsébet I. koronázásának időpontját, és tudományos és politikai tanácsadóként szolgált.

Több reneszánsz pápa is támogatta az asztrológiai gyakorlatokat. Julius II pápa 1506. április 18-án, délelőtt 10:00 órakor meghatározott időpontot tekintette alkalmasnak az új Szent Péter-bazilika alapkövének letételére. Leo X pápa asztrológia tanszéket alapított a római “La Sapienza” egyetemen. Pál III pápa Luca Gauricótól kért tanácsot a konzisztóriumok előtt és az új bíborosok kinevezésekor.

Az asztrológiai diagramok felhasználhatók voltak a riválisok értékelésére és a saját uralom legitimizálására. Akik befolyást gyakoroltak az ellenfeleikről szóló jóslatokra, azokat az időben stratégiai előnyként tartották. A nyilvános tilalmak és a magán használat tehát nem egy véletlen ellentmondás, hanem egy információs monopólium.

A templom által a természetes és a jövendölésre használt asztrológia közötti megkülönböztetés alakította a kora újkori cenzúrát. Az 1559-ben Pál IV pápa által kiadott “Index Librorum Prohibitorum” (tiltott könyvek jegyzéke), tiltotta a jövendölésre használt asztrológiával kapcsolatos írásokat és a határozatlan jövőbeli események előrejelzését. A orvostudomány, a mezőgazdaságtan és a navigáció témákkal foglalkozó művek kivételeket képeztek.

1586-ban Sixtus V pápa szigorította a szabályokat a Coeli et terrae creator bullával. Ez elítélte a jóslás bizonyos formáit, és a politikai horoszkópokat szankciókkal fenyegette az inkvizíció részéről. A rendelkezésre álló információk szerint ez a cenzúra szelektíven alkalmazásra került. A független asztrologusok, a népszerű jóslatok gyűjtőkönyvei (almanachok) és a politikai ellenfelek voltak nagyobb veszélyben, mint a templomi elithez tartozó szakemberek.

A pápa vagy a király haláláról szóló jóslatok különösen kockázatosak voltak. Az olyan politikai rendszerekben, ahol a trónöröklés bizonytalan, ilyen bejelentések politikai manőverekhez, katonai felkészülésekhez és gazdasági visszafogásokhoz vezethettek. A jóslat tehát hatással volt, függetlenül a tényleges pontosságától.

Egy példa Orazio Morandi esete. A római apát kiszámította, hogy VIII. Urban pápa néhány hónapon belül meghal 1630-ban. A hír diplomáciai csatornákon keresztül terjedt el, ami arra késztette a bíborosokat, hogy felkészüljenek egy lehetséges konkláviumra. Morandit letartóztatták, és tisztázatlan körülmények között halt meg egy inkvizíciós börtönben. Később VIII. Urban pápa szigorította a büntetéseket a pápák haláláról szóló horoszkópokkal kapcsolatban.

Ausztriai olvasóink számára ez a történet elsősorban azt mutatja be, hogy a tudás és a politikai hatalom mennyire szorosan összefonódhat. Az asztrológia, a leírt korok során, egyszerre szolgált a természet magyarázataként, tanácsadás formájában, propagandaként, valamint potenciális destabilizációs eszközként.

A bécsi vagy osztrák asztrológia története azonban nem vezethető le a rendelkezésre álló anyagokból. Az bizonyítékok csak egy szélesebb mintát támasztják alá: az elit rétegek arra törekedtek, hogy az asztrológiai jóslatokból saját céljaikra szerezzenek előnyt, miközben korlátozták azok nyilvános használatát. A legfontosabb kérdés tehát nem az volt, hogy az asztrológiát hitték-e, hanem hogy ki volt jogosult arra, hogy használja és terjessze azt.