Nyisson meg bármelyik hírportálot ezen a héten. A címsorok így hirdetik: “Mentális egészségügyi járvány”, “A depresszió robbanásszerűen nő”, “A bipoláris zavarok rekordmagasságot érnek el”. A statisztikák árnyaltabbak, mint amilyenek a címsorokban szerepelnek.
Az 1. részben elválasztottuk a bipoláris zavart a TikTok memektől. A 2. részben megvizsgáltuk, hogy miért maradt ez a betegség sok évig rejtve. Ebben a részben a harmadik szintre lépünk: vajon a bipoláris zavarok valójában biológiailag növekednek, vagy csak az a helyzet, hogy a diagnosztizálási rendszer hatékonyabban működik? Ez a különbség óriási, és mindent megváltoztat, a média által közvetített információktól kezdve a rendelkezésre álló egészségügyi források elosztásáig.
Ki számolja a betegeket, és hogyan?
A bolygó legátfogóbb és legszigorúbb epidemiológiai adatbázisa a Global Burden of Disease (GBD) tanulmány. Ezt a tanulmányt a Seattle-i székhelyű Institute for Health Metrics and Evaluation (IHME) végzi. A legutóbbi, jelentős adatgyűjtés 30 évet ölel fel, 1990-től 2021-ig. Ezekre az adatokra támaszkodunk, mert ezek a legmegbízhatóbb források az időbeli és a különböző régiók közötti összehasonlításokhoz.
Mit mond a GBD 2021 a bipoláris zavarról?
| Mutató | Év: 1990 | Év: 2021 |
|---|---|---|
| Az érintettek abszolút száma | körülbelül 30,2 millió | Mintegy 53,9 millió fő. |
| Korosztály szerint normalizált előfordulási arány (ASPR). | Mintegy 0,44 százalék. | Mintegy 0,49 százalék. |
| Az első megjelenés időpontjának csúcsa. | 15-19 év. | 15-19 év (stabil). |
| A betegség abszolút számának növekedését főként ez okozza. | A növekedés körülbelül 84 százaléka a demográfiai tényezőknek, nem pedig a biológiai tényezőknek köszönhető. |
Szánjon egy pillanatot ezeknek a számoknak a megfontolására. A világon érintett emberek számának abszolút száma 30 év alatt 78 százalékkal nőtt. Azonban a korosztály szerint normalizált előfordulási arány mindössze 0,05 százalékponttal nőtt. Ez a lehető legkisebb változás. Mi történt?
A fő ok a demográfiai tényező
A GBD adatok részletes elemzései, amelyeket nemzetközi kutatócsoportok végeztek, egyértelmű következtetésre jutottak. A betegesetek számának abszolút növekedésének több mint 84 százaléka kizárólag a népességnövekedésnek és az életkor szerinti felépítés változásainak köszönhető. Nem pedig a biológiai kockázat növekedésének.
Más szóval, több ember él a bolygón, a népesség öregszik; az azokhoz a korosztályokhoz tartozó emberek száma, ahol a bipoláris zavart leggyakrabban diagnosztizálják, nagyobb, mint valaha. Ezért van több diagnózis. Ez nem ugyanaz, mint a betegség agresszivitásának vagy gyakoriságának növekedése.
Fontos ezt hangsúlyozni, mert a “több eset” és a “több betegség” közötti különbség alapvető fontosságú a közegészségügy szempontjából. Ha a biológiai előfordulási arány stabil marad, a közegészségügyi válasz más lesz, mint ha a betegség valójában növekszik.
Miért van “több” bipoláris zavar a gazdagabb országokban?
A GBD 2021 egyik legérdekesebb eredménye a társadalmi-demográfiai index (SDI), amely egy összetett mérőszám, amely a jövedelmet, az oktatást és a termékenységet ötvözi. A magas SDI értékkel rendelkező régiók (Ausztra-Lázia, Nyugat-Európa, Észak-Amerika) folyamatosan a legmagasabb korosztály szerint normalizált bipoláris zavar előfordulási arányokat mutatják. Új-Zéland, Ausztrália és az északi országok szerepelnek a lista élén.
Ez azt jelenti, hogy a gazdagság okozza a bipoláris zavart? Nem. Az okok strukturálisak:
A fejlett országokban a diagnosztikai infrastruktúra jobb. Több pszichiáter van fejenként, több terápiás kapacitás, és jobb képzés a háziorvosok számára a korai felismerés terén.
A fejlett országokban a diagnosztikai kritériumok modernbbek. A DSM-5-re való átállás gyorsabban történik, ami bővíti a “diagnosztikai hálót” és több enyhébb formát is feltár.
A fejlett országokban a stigma alacsonyabb. Az emberek nagyobb valószínűséggel fordulnak segítségért. Ez az egészségügyi adatbázisokban regisztrált adatokra vonatkozik, nem pedig a tényleges biológiai mutatókra.
Az alacsony társadalmi-fejlesztési indexsel (SDI) rendelkező országokban sok bipoláris zavar esete nem kerül orvos vagy szakember figyelmére. A betegség létezik, de nem szerepel a statisztikákban. Ahogy a közegészségügyi infrastruktúra fejlődik, az esetszám nő. Ez nem egy új betegség; ez olyan emberek, akik végre megkapják a kezelést, a terápiát, és ezáltal nő azoknak a száma, akik aktívan részesülnek kezelésben.
Gyors növekedés a fejlődő országokban
Egy aggodalomra adó tényező van. Bár az abszolút számok alacsonyak az alacsony SDI-vel rendelkező országokban, ezek az országok jelenleg a leggyorsabb relatív növekedést mutatják a bipoláris zavar terjedésében. A népességnövekedés, az urbanizáció, a globalizáció stresszje, valamint a gyenge és alulbirtokolt egészségügyi rendszerek egy instabil kombinációt alkotnak.
A GBD elemzésekben használt Bayes-i prediktív modellek azt mutatják, hogy a globális előfordulás, a terjedés és a betegség terhe legalább 2035-ig, és nagyon valószínű, hogy 2050-ig is folytatódik. Ezek azok az országok, amelyek a legkevésbé lesznek felkészülve erre a növekedésre.
Miért tűnik akkor robbanásszerűnek?
Ha a biológiai előfordulás stabil marad, akkor miért mondják a bécsi, berlini, londoni, zágrábi és szarajevói orvosok, hogy túlterheltek, hogy a betegek száma duplázódott, és hogy a sürgősségi osztályok zsúfoltak?
Mert a biológiai előfordulás nem egyenlő a klinikai láthatósággal. Van különbség a biológiai hajlammal rendelkező emberek száma és azok között, akiknek segítségre vagy kórházi kezelésre van szükségük egy adott időpontban. Az orvosok túlterheltek, mert túl kevés számuk van a közegészségügyi rendszerben. Ezért rendkívül fontos, hogy több szakember dolgozzon a közegészségügyi rendszerben, és ezt csak a közpénzek a közegészségügyi rendszerbe történő befektetésével lehet elérni.
Azonban két jelenség növeli a klinikai láthatóságot:
- A diszfunkcióra való tolerancia csökkenése
A társadalom egyre kevésbé tűr toleránsan a termelékenység hiányát, a szabálytalanságokat és az érzelmi instabilitást. A teljesítményre, a tanulmányi eredményekre és a “funkcionalitásra” gyakorolt nyomás soha nem volt ilyen nagy. Amikor valaki elkezd “kiesni a ritmusból”, hamarabb fordul orvoshoz, mint korábban.
- Külső, makroszintű stresszszinttényezők
A Gazdasági Együttműközési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legújabb jelentései szerint a jelentett mentális problémák történelmi szinten magasak az EU-ban és az OECD-tag államokban. A fő okok a COVID-19-járvány, a klímaváltozás okozta aggodalom, az Európa szélén dúló háborúk, az életszínvonal növekvő költségei és a növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek. Ezek a külső stresszszinttényezők epigenetikai (külső) kiváltó tényezőként működnek, amelyek tüneteket válthatnak ki azoknál, akik genetikai hajlammal rendelkeznek.
Más szóval, a betegség nem új jelenség egyes esetekben, hanem külső tényezők váltják ki. Egy olyan személy, aki egy stabilabb társadalomban stabilabb időszakot élhetett, akut epizódokat élhet át egy toxikus környezetben, és így válik a statisztikák részévé.
A média nem érti a különbséget
“A mentális betegségek robbanásszerűen terjednek” című címek a biológiai valóságot a klinikai igényekkel azonosítják. A címek technikai szempontból helyesek lehetnek, mivel egyre több ember fordul pszichiátriai szakorvoshoz. A sugallt szenzációhajhász narratíva (“a mi generációnk biológiailag nagyobb veszélynek van kitéve, mint valaha”) nem támasztja alá az adat, vagy annak valódi jelentése.
Mit jelent ez a megértés a közegészségügy számára? A következőket:
A közegészségügyi infrastruktúra bővítésébe (több pszichiáter, rövidebb várakozási idők) való befektetés sürgetőbb, mint új gyógyszerek biológiai kutatása.
A stigmatizáció felszámolása szó szerint egy közegészségügyi eszköz. Ha több ember fordul segítségért, az kevesebb bekebelezett esetet, kevesebb öngyilkosságot, kevesebb szenvedést és alacsonyabb társadalmi költségeket eredményez.
A makroszintű stresszszinttényezőkre való figyelés nem egy “lágy” téma. A gazdasági politika, a klímapolitika és a béke politikája mérhető hatással van a mentális betegségek előfordulására, ezért az egyéni polgári tudatosság és felelősségvállalás kulcsfontosságú, a politikai struktúrák felelős munkája mellett.
Mit várhat el a 4. részben?
A következő részben a globális szinttől a személyes szintig fogunk elmélyedni. Mi az, amit a bipoláris zavar valójában okoz a mindennapi életben. Hogyan pusztítja az iskolát, a munkát, a kapcsolatokat és a pénzügyeket. És ami fontos, hogyan nyilvánul meg a digitális környezetben, amelyet az elmúlt 15 évben építettünk. Miért képes a TikTok algoritmusa egy mániás epizódhoz vezetni, és miért vált az alvás az egyik leginkább alábecsült, ha nem is a leginkább alábecsült, “gyógymód” a mentális egészség javítására.
Ha segítségre van szüksége
Ha az ebben a cikkben szereplő számok túl absztraktnak tűnnek, de észlel valamit önmagában vagy a környezetében, ami hasonlít az 1. vagy 2. részben leírt történethez, akkor ez nem véletlen. A háziorvos vagy pszichiáterrel való beszélgetés az első lépés. Ausztriában a Pro Mente Wien szervezettel lehet kapcsolatba lépni (https://promente-wien.at), vagy fel lehet hívni a 142-es telefonszámú krízissegély szolgálatot (telefonos ügyfélszolgálat, 24 órában, ingyenes).
Gyakran feltett kérdések
Valóban növekszik a bipoláris zavar előfordulása?
A betegek abszolút száma világszerte nő, de a biológiai előfordulás (az életkor szerint normalizált arány) csak enyhén emelkedik. Az IHME (Institute for Health Metrics and Evaluation) 2021-es “Global Burden of Disease” tanulmánya szerint az életkor szerint normalizált előfordulás körülbelül 0,44 százalék volt 1990-ben, és körülbelül 0,49 százalék volt 2021-ben. A betegek abszolút számának növekedésének több mint 84 százaléka a globális népesség növekedésének és az életkor szerinti összetétel változásainak köszönhető, nem pedig a zavar kialakulásának biológiai kockázatának növekedésének.
Miért van több bipoláris zavar diagnózisa a gazdagabb országokban?
A fejlett országokban tapasztalható magas számok a jobb diagnosztikai infrastruktúrára, a modernabb diagnosztikai kritériumokra (a DSM-5 kibővíti a spektrumot) és a kisebb stigmatizációra vezethetők, ami arra ösztönzi az embereket, hogy segítséget kérjenek. Nem az, hogy a zavar gyakoribb lenne a gazdagabb országokban, hanem az, hogy ott jobban felismerik. A szegényebb országokban sok esetet nem is visznek be az egészségügyi rendszerbe.
Mit jelent valójában a “mentális egészségügyi járvány” kifejezés a média címekben?
A kifejezés általában a klinikai megnyilvánulások számának növekedésére, a pszichiátereknél végzett vizsgálatok számára és a kórházi kezelésekre utal, nem pedig a rendellenesség biológiai előfordulásának növekedésére. A megnyilvánulások számának növekedésének fő okai a társadalmi tolerancia csökkenése a funkciózavarokkal szemben, a segítségkéréshez kapcsolódó stigma csökkenése, valamint a makrosztressz faktorok, mint például a világjárvány, a gazdasági bizonytalanság és a klímaváltozás okozta aggodalom hatása azokra az egyénekre, akik biológiai hajlammal rendelkeznek.
Források
Ez a “Hívj engem a nevem szerinti” című sorozat harmadik része az iks.haus platformon. A negyedik rész: “Munka, szerelem és a digitális örvény” kerül majd közzétételre.
Institute for Health Metrics and Evaluation. A betegségek globális terhei 2021. IHME, 2024. Egészségügyi Világszervezet. A mentális egészség atlasza 2021. WHO Press, 2022. Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Egészség Európában: 2024. OECD Publishing, 2024. GBD 2019 Mental Disorders Collaborators. A 12 mentális rendellenesség globális, regionális és nemzeti terhei 204 országban és területen, 1990-től 2019-ig. The Lancet Psychiatry, 2022.