A Ryanair vezérigazgatója figyelmeztet a magas repülőjegyárakra

O’Leary szokatlanul nyers szavakkal bírálta az EU politikai vezetését. Az Euronews beszámolója szerint „haszontalannak” nevezte von der Leyent, az Európai Parlamentet pedig „bolondok hajójának” írta le. Azt vetette a Bizottság elnökének szemére, hogy a versenyképességről beszél, de nem tesz elegendő lépést annak megvalósításáért.

Ezek O’Leary értékelései, nem pedig az uniós politika semleges leírásai. Tágabb érve az, hogy az európai intézmények olyan szabályokat vezetnek be vagy tartanak fenn, amelyek, véleménye szerint, drágábbá teszik a repülést, és gyengítik az európai légitársaságok helyzetét. Felszólította a politikai döntéshozókat, hogy közvetlenebbül összpontosítsanak a versenyképességre és a szabályozás utasokra gyakorolt következményeire.

Az interjú egyik központi témája a légi közlekedés kibocsátásainak kezelése. O’Leary ellenzi az EU környezetvédelmi illetékeit, amelyek állítása szerint az unión belüli járatokra vonatkoznak, míg az amerikai, ázsiai és kínai légitársaságok számos hosszú távú járata más keretrendszer alá tartozik. Azzal érvel, hogy az EU-n kívülről Európába repülő légitársaságoknak hasonló illetékeket kellene fizetniük.

Ez O’Leary politikai követelése; nem úgy kell érteni, mintha már bevezettek volna egy új, általános kibocsátási adót minden amerikai vagy ázsiai légitársaságra. Az Euronews arról számolt be, hogy a hosszú távú járatokra egy kevésbé szigorú ENSZ-féle CO2-kompenzációs rendszer vonatkozik, és hogy az Európai Bizottság javasolta, hogy az uniós illetéket 2029-től terjesszék ki egyes, Európából induló járatokra. Az Euronews által ismertetett javaslat szerint egyes útvonalak bekerülnének, míg a hosszabb szakaszok és bizonyos érkező járatok továbbra is kimaradnának.

O’Leary álláspontja szerint egy egységesebb megközelítés megakadályozná, hogy az európai légitársaságok aránytalan terhet viseljenek a nemzetközi szolgáltatókkal folytatott versenyben. A tágabb politikai vita kiterjed mind a klímavédelmi intézkedések kialakítására, mind arra a kérdésre, hogyan kerülhetők el a nem szándékolt versenyhatások.

O’Leary nemzeti légi közlekedési adóztatást érő bírálatában Belgium a közvetlen példa. Az Euronews arról számolt be, hogy a belga utasadó 2027 januárjában jegyenként 2 euróról 7 euróra emelkedik. A Ryanair bejelentette, hogy 20 útvonalat és körülbelül 1,1 millió ülőhelyet töröl belgiumi téli menetrendjéből, ezt a magasabb adóval indokolta, és közölte, hogy hat repülőgépet olcsóbb európai piacokra helyez át.

Ez a belga utasadó nemzeti intézkedés, és meg kell különböztetni a fentebb tárgyalt uniós környezetvédelmi illetékektől. O’Leary azzal érvel, hogy a magasabb nemzeti adók egyes piacokat kevésbé versenyképessé tesznek, és befolyásolják, hol állomásoztatják a légitársaságok a repülőgépeiket, és hová ütemeznek járatokat.

Az utasok számára a kevesebb útvonal és ülőhely kevesebb közvetlen járatot vagy kisebb választékot jelenthet az indulási időpontok tekintetében.

A tényleges hatás az útvonal és a rendelkezésre álló alternatívák függvényében változik. A Ryanair döntése a társaság válasza az adóemelésre; ez önmagában nem bizonyítja, hogy minden járat vagy jegy drágább lesz.

O’Leary előrejelzése szerint az európai repülőjegyárak 2027-ben 10, 15 vagy akár 20 százalékkal is emelkedhetnek, és ezt az emelkedést az európai piac történetének potenciálisan legnagyobb drágulásaként jellemezte. Fő hajtóerőként a magasabb üzemanyagköltségeket és a csökkent kapacitást említette. Az Euronews beszámolója szerint a Ryanair 2026-ra üzemanyagának nagy részét hordónként körülbelül 67 dolláron fedezte le, míg O’Leary 2027-re tényleges olajárának jelentős emelkedésével számolt, mivel ez a fedezet kifut.

Ez az előrejelzés O’Leary személyes véleménye, és nem garantált eredmény. A jövőbeli árak az üzemanyagárak, a kereslet, a verseny, a légitársaságok kapacitása és más piaci körülmények függvényében alakulnak. Kijelentette, hogy a Ryanair nem vezet be üzemanyag-pótdíjat, de arra számít, hogy a magasabb üzemanyagköltségek megjelennek a jegyárakban.

Az utazók aggodalma gyakorlati természetű: ha a repülőjegyárak emelkednek, egyes utazások nehezebben lesznek megfizethetők. Egy jegy ára eldöntheti, hogy valaki meglátogathatja-e hozzátartozóit, ápolhatja-e határokon átívelő barátságait, részt vehet-e a kulturális életben, vagy utazhat-e tanulási és munkacélból.

A megfizethető légi közlekedés különösen fontos lehet azok számára, akiknek korlátozott anyagi forrásaik vannak. Az alacsony árak olykor lehetővé teszik, hogy az emberek olyan utazásokat tegyenek, amelyek egyébként meghaladnák a költségvetésüket. Ez szerepet játszhat a fiatalabb utazók, az alacsonyabb jövedelműek és egyes fogyatékkal élők esetében, akik számára az utazási költségek a társadalmi és kulturális életben való részvétel több akadálya közül az egyiket jelentik.

A fogyatékkal élők számára a megfizethetőség csak az akadálymentesség egyik részszempontja. A megfelelő repülőtéri létesítmények, az asszisztenciaszolgáltatások, a világos információk és a megbízható támogatás is elengedhetetlen lehet. Az utazás teljes költsége több, mint a jegy ára: a repülőtérre és onnan való közlekedés, a poggyász, a szállás és egyéb költségek gyakran meghatározzák, hogy egy utazás egyáltalán megvalósítható-e.

Ezen korlátok ellenére a jegy ára továbbra is lényeges küszöb. Ha elérhetőek a megfizethető árak, akkor egyes utazók fenntarthatják a családi kapcsolatokat, meglátogathatják a barátaikat, vagy kihasználhatják a más országokban rejlő lehetőségeket.

Ha az árak emelkednek, azoknak, akiknek alacsonyabb a rendelkezésre álló jövedelmük, kevesebb alternatívájuk lehet, és nagyobb valószínűséggel mondanak le egy utazásról.

Ebben rejlik az O’Leary kijelentései által felvetett vita társadalmi dimenziója. A kérdés nem csupán arról szól, hogy a légitársaságok hogyan versenyeznek egymással, vagy hogy a kormányok hogyan alakítják a környezetvédelmi politikát, hanem arról is, hogy az utazási költségek hogyan befolyásolják annak lehetőségét, hogy valaki a közvetlen környezetén túl részt vegyen a társadalmi életben. A megfizethető légi közlekedés nem garantálja a társadalmi befogadást, de a magas árak további akadályt jelenthetnek.

O’Leary interjúja több vitapontot egyesít: az EU környezetvédelmi illetékeit, a nemzeti utasadókat, az európai és nem európai légitársaságok közötti versenyt, valamint a magasabb üzemanyagköltségek kilátását. Azt követeli, hogy az európai döntéshozók vizsgálják felül azokat az intézkedéseket, amelyek véleménye szerint drágábbá teszik a járatokat, és gyengítik az európai légitársaságok versenyképességét.

Állításai és előrejelzései saját álláspontját tükrözik egy folyamatban lévő politikai vitában. A belgiumi útvonaltörlések és az előre jelzett jegyáremelkedés adják figyelmeztetésének hátterét, de nem válaszolják meg azt az alapvetőbb kérdést, hogyan kellene megadóztatni a légi közlekedést, és hogyan kellene elérni a környezetvédelmi célokat.

Az alacsonyabb jövedelmű utasok és a fogyatékkal élő személyek számára az utazás megfizethetősége túlmutathat a puszta nyaralási kérdéseken. Ez döntő tényező lehet abban, hogy egy utazás egyáltalán megvalósulhat-e. Miközben Európában a légi közlekedés jövőjéről vitáznak, a megfizethető jegyárakhoz való hozzáférés ezért továbbra is fontos része annak a vitának, hogy ki vehet részt a határokon átívelő társadalmi, családi és kulturális életben.

Simon Ormiston és Méabh Mc Mahon, Euronews, 2026. október 20.: Ryanair CEO calls EU chief Ursula von der Leyen “useless” and demands tax on US and Chinese airlines.

Euronews-videóinterjú, 2026. október 20.: Ryanair CEO calls Ursula von der Leyen “useless”.

Doloresz Katanich, Euronews, 2026. október 21.: Ryanair CEO predicts biggest airfare rise in European history.