Hogyan omlott össze a "Patient Zero" mítosza?

A genetikai kutatások szerint a HIV-1 nem egy laboratóriumban keletkezett. Eredete több, egymástól független simian immunodeficiency vírus átadásában rejlik, melyek nem emberi főemlősöktől kerültek emberi szervezetekbe. A pandémiás M csoport egy olyan vírus törzséből származik, amely egy csimpánzalfajban található.

Kamerun délkeleti régióját tartják a legvalószínűbb helyszínként a kulcsfontosságú átadási eseményhez. A vadon élő állatok vadászata és feldolgozása során a fertőzött vér kis sérülések útján kerülhet be az emberi vérkeringésbe. Ritka esetekben a vírus mutációk révén alkalmazkodott az emberi szervezethez. A négy megjelenő emberi vonal közül az M csoport különösen hatékony emberi közötti átadást mutatott.

A vírus a folyók mentén terjedt át Léopoldville-be, ami ma Kinshasa. A város jelentős kereskedelmi, adminisztratív és közlekedési központtá nőtte ki magát a belga koloniális uralom alatt. A vasúti összeköttetések és a hajózás sok embert hozott vidéki területekről a városba.

Számos tényező segítette elő a terjedést. Ezek közé tartoztak a jelentős demográfiai egyenlőtlenségek, a szexuális úton terjedő betegségek, amelyek nyálkahártya-elváltozásokat okoztak, valamint az olyan orvosi kampányok, amelyek során nem megfelelően sterilizált fecskendőket és tűket használtak. Ez a véletlen terjedés az orvosi intézményekben felgyorsította a vírus korai terjedését.

Gaëtan Dugasnak 1980-ban diagnosztizálták a Kaposi-szarkómát, és segített az amerikai egészségügyi hatóság, a CDC korai vizsgálataiban. Megadta több mint 72 ember nevét és elérhetőségi adatait a szexuális kapcsolatain keresztül. Ez a részletes információ miatt ő volt a központ a kapcsolati háló diagramjában.

A belső dokumentumokban Dugas-t a “O” betűvel jelölték, ami a “Out of California” (Kaliforniából származó) kifejezésre utalt. Később az “O”-t nullának olvasták. A média és a 1987-ben megjelent And the Band Played On című könyv erősítette a hamis narratívát egyetlen kiindulási pontról.

Egy 2016-ban a Nature című folyóiratban publikált tanulmány, amelyet Michael Worobey vezetett, és amelyben a történész Richard McKay is részt vett, történelmi vérmintákat, valamint Dugas 1983-as mintáját is elemezte. A vírus nem volt az észak-amerikai törzs eredete, hanem egy már létező, a B szubtípushoz tartozó, változatos ág része.

A legkorábbi ismert bizonyítékok a ZR59 és a DRC60 minták. A ZR59 1959-re datálható, és egy felnőtt férfitól vették Léopoldville-ben. A DRC60 egy nyirocsomópont-minta, amelyet egy ugyancsak a városból származó nőtől vettek 1960-ban, és paraffinben tároltak.

A két minta közötti genetikai távolság azt mutatja, hogy az HIV-1 már akkor is jelentősen változatos volt. A molekuláris idődatálás alapján a jelenlegi M csoport közös őse a 1908 és 1920 közötti időszakra tehető. A 1920-as év a legvalószínűbb időpont.

A Kongói Demokratikus Köztársaság 1960-as évben bekövetkezett függetlensége után francia nyelvű országokból érkező szakemberek, köztük Haiti-ről, dolgoztak az állami szerkezetek kiépítésén. A filogenetikai elemzések a vírus törzsét, amelyet később a B alttípusként jelöltek, Kinshasából Haitire kötik 1967 körül.

A rekonstrukciók szerint a vírus 1971 körül érte el az Egyesült Államokat Haitiről. New York hamarosan a fő központtá vált. Az alttípus San Franciscóban keringett 1976 körül. Így a vírus már évekkel Dugas diagnózisa előtt is széles körben elterjedt számos városban.

A rekonstrukció bemutatja, mennyire problémás egyetlen “bűnös” személy keresése. Az ilyen narratívák stigmatizálást erősítenek, és elvonják a figyelmet a társadalmi, politikai, orvosi és ökológiai körülményektől.

A genetikai családfák, az archivált minták és a történelmi adatok pontosabb képet nyújtanak a járványokról. Ezek azt mutatják, hogy a kórokozók hosszú időn keresztül terjedhetnek észrevétlenül, és hogy a korai esetsorozatok nem feltétlenül tükrözik egy járvány eredetét.