FALCO: Hogyan értette meg Bécs csak későn világhírű művészét

Johann „Hans” vagy „Hansi” Hölzel 1957. február 19-én született Bécsben. Később Falco művésznéven az egyik legsikeresebb osztrák zenész lett. Művésznevét állítólag a keletnémet síugró, Falko Weißpflog hatására vette fel. wien.orf.at

Már fiatalon érdeklődött a zene iránt. Vonzotta a klasszikus zene, a rock, a jazz, a punk és az az új szcéna, amely az 1970-es évek végén Bécsben és Berlinben alakult ki. Katonai szolgálata alatt különösen a basszusgitárral foglalkozott. Ezután a bécsi konzervatóriumba járt, majd Nyugat-Berlinbe ment, ahol zenészként és utcai művészként dolgozott. wien.orf.at

Bécsbe visszatérve a Spinning Wheel, a Hallucination Company és a Drahdiwaberl zenekarokhoz csatlakozott. Éppen ebben az alternatív és provokatív szcénában kezdte kiépíteni azt az identitást, amely később a legnagyobb előnyévé, de számos konfliktus forrásává is vált.

Bécs nem csupán az a hely volt, ahonnan Falco származott. Ez volt művészetének központi alapanyaga. Dalaiban a város elegáns, sötét, provinciális, ironikus és egyúttal lenyűgöző térként jelenik meg.

Az egyik első fontos dal a „Ganz Wien” volt, amely a város éjszakai életével és drogproblémájával foglalkozott. A rádió nagyrészt kerülte a dalt, a klubokban és a new wave-szcénában viszont kultikussá vált. wien.orf.at

Már akkor megmutatkozott a feszültség Falco és a bécsi szcéna egy része között. Zenéje az alternatív közeg egy része számára túl kereskedelmi volt, a hagyományos média számára viszont túl provokatív. Falco az underground és a mainstream között helyezkedett el, és ez a helyzet sosem volt számára teljesen kényelmes.

Bécset témaként, nyelvként és stílusként használta, de nem akarta, hogy a város elvárásai foglyul ejtsék. A város formálta, ugyanakkor fojtogatta is.

1981-ben jelent meg a „Der Kommissar”, 1982-ben pedig az „Einzelhaft” című album. Falco ebben a zenében elektronikus popot, funkot, new wave-et, énekbeszédet és rapet ötvözött.

Énekstílusa teljesen eltért a kor szokásos formáitól. Keverte a bécsi dialektust, a német irodalmi nyelvet, az angol kifejezéseket és az utcai szlenget. Hangja egyszerre volt hűvös, teátrális, magabiztos és ironikus.

A „Der Kommissar” nagy sláger lett Ausztriában és Németországban. Falco nem akarta felvenni a dal egyszerű angol nyelvű változatát az amerikai piac számára. A brit After the Fire zenekar később kiadott egy angol nyelvű feldolgozást, amely az Egyesült Államokban nagyobb sikert ért el, mint Falco eredetije. falco-compendium.at

Falcót gyakran a német nyelvű rap úttörőjeként emlegetik. Zenei munkássága azonban tágabb volt a rapnél. A pop, a rock, a funk, az elektronika, a new wave és az énekbeszéd ötvözete volt.

1985-ben Falco kiadta a „Falco 3” című albumot, amelyen a „Rock Me Amadeus”, a „Vienna Calling” és a „Jeanny” című dalok szerepeltek. Az album lett a legnagyobb nemzetközi sikere. officialfalco.com

A „Rock Me Amadeus” Mozartot, Bécset, a klasszikus zenét és az 1980-as évek pophangzását ötvözte. A dal producerei Rob és Ferdi Bolland voltak. Falco benne Mozart alakját modern popmítosszá, Bécset pedig nemzetközileg felismerhető színpaddá formálta.

1986-ban a dal az amerikai Billboard-lista első helyére került. Ezzel egy időben a brit slágerlista élére is felkerült. Máig az első és egyetlen német nyelvű dalnak tartják, amely mindkét országban ilyen sikert ért el. oe3.orf.at

Éppen ekkor kezdett megváltozni Falco megítélése is Ausztriában. A művész, akit korábban nehéz természetűnek, arrogánsnak vagy túlságosan provokatívnak tartottak, nemzeti büszkeséggé vált. Ausztria csak azután kezdte igazán magáénak tekinteni, hogy a nemzetközi közönség már elfogadta.

Van rá bizonyíték, hogy Falco úgy vélte, a bécsi és az osztrák kulturális establishment egy része nem értette meg őt. Ugyanakkor nem helytálló azt állítani, hogy egész Ausztria nem támogatta. A bécsi klubok, zenészek és az alternatív szcéna elengedhetetlenek voltak pályakezdéséhez.

Egy 1996-os interjúban Falco arrogáns fellépését az establishment egyfajta paródiájaként írta le. Úgy érvelt, hogy az emberek nem értették meg: nagyképűsége részben művészi szerep volt. welt.de

Egykori menedzsere, Horst Bork később úgy nyilatkozott, hogy Falco egyre inkább átvitte színpadi figuráját a magánéletébe. Szerinte az arrogancia és a keménység védekezési mechanizmusként szolgált neki, idővel azonban valódi nyilvános identitásának részévé vált. donaukurier.de

Ezért pontosabb úgy fogalmazni, hogy Falco külföldön hamarabb kapta meg azt az elismerést, amelyre vágyott, Ausztriában viszont sokáig megosztó figura maradt. Egyszerre ünnepelték és bírálták, lenyűgözőnek találták és nehéz embernek tartották. tt.com

A bécsi szcéna iránti haragja nem csupán személyes hiúság kérdése volt. Összefüggött azzal az érzéssel is, hogy el kell hagynia saját országát ahhoz, hogy az komolyan vegye.

A Falco 3 album sikere után a következő albumok nem tudták megismételni ugyanazt a nemzetközi sikert. Az „Emotional”, a „Wiener Blut”, a „Data de Groove” és a „Nachtflug” című albumok azt mutatták, hogy Falco továbbra is új kifejezési formákat keresett, de a közönség már nem reagált ugyanilyen intenzíven. wien.orf.at

Élete utolsó éveiben az alkohollal, a drogokkal és azzal a nyomással küzdött, hogy újabb nagy slágert kell produkálnia. Közben egyre inkább eltávolodott Ausztriától és attól az identitástól, amelyet Falcóként épített fel.

1996-ban a Dominikai Köztársaságba költözött, ahol saját hangstúdiót rendezett be, és új anyagon dolgozott. Új kezdetre és nagyobb kontrollra vágyott saját élete és karrierje felett. wien.orf.at

1998. február 6-án Puerto Plata közelében közlekedési balesetben életét vesztette. Halála után jelent meg az „Out of the Dark (Into the Light)” című album, amely nagy sikert aratott. Halála tovább erősítette egy olyan művész mítoszát, akit Ausztria csak akkor kezdett még intenzívebben ünnepelni, amikor már nem volt közöttünk.

Falcót díszsírban temették el a bécsi Zentralfriedhofon. Sírja az Ausztriából és más országokból érkező rajongók emlékhelyévé vált. Bécs ma közterekkel, kulturális projektekkel, graffitikkel, zenei tribute-programokkal és dalai szimbolikájának állandó jelenlétével emlékezik rá. friedhoefewien.at

Jelentősége nem csupán abban rejlik, hogy volt egy nemzetközi slágere. Falco bebizonyította, hogy bécsi dialektussal, német nyelvvel és erősen helyi identitással is el lehet jutni a világ popzenéjének csúcsára.

Olyan művész volt, aki elismerést keresett, ugyanakkor el is utasította azt. Szerette Bécset, mégis menekülni akart a városból. Az arroganciát művészi pajzsként használta, emiatt azonban gyakran elszigetelődött.

Falco tehát nem csupán egy osztrák popénekes az 1980-as évekből. Az osztrák popkultúra maradandó alakja: bécsi kívülálló, világsztár, provokátor, önmaga teremtette mítosz és sebezhető ember a nyilvános álarc mögött.