Sok idősebb ember úgy gondolja, hogy a fiatalok aggodalmai túlzóak. Azonban a bécsi Egyetem és a WU Vienna kutatói rámutatnak, hogy a környezeti szorongás nem betegség, hanem egy természetes és racionális reakció egy valós veszélyre. A központi gondolat: A Gen Z klímaváltozási szorongása a mi időnk legmegfelelőbb reakciója, és ez változtatja meg Európát.
Bécben a tudósok már nem arról vitatkoznak, hogy létezik-e a klímaváltozási szorongás, hanem arról, hogy ez hogyan változtatja meg gondolkodásunkat a 21. században. Ami korábban alig keltett figyelmet, az most a bécsi Egyetem és a WU Vienna központi kutatási témája. A szakértők egyértelműen kijelentik: akik aggódnak a Föld miatt, nem betegek, hanem figyelmesek. Ez a kérdést veti fel, hogy pontosan hogyan formálja a félelem a reakcióinkat a környezeti veszélyekre.
A félelem adaptív funkcióként
A hagyományos pszichológiai megközelítésben a félelmet gyakran irracionálisnak tekintik. Azonban olyan kutatók, mint a bécsi Egyetem professzora, Sabine Pahl, hangsúlyozzák, hogy a félelem fontos védő funkciót tölt be egy olyan világban, ahol hőhullámok, mikroplasztik és a biológiai sokféleség csökkenése jellemző.
Korábban a tűz félelme segített a túlélésben. Ma a fiatalok a környezeti veszélyeket tudományos tények alapján érzékelik. Bécsi kutatások azt mutatják, hogy több mint a felük érzi magát tehetetlennek és szomorának, mert komolyan veszik ezeket a tényeket.
A generációs szakadék: A tehetetlenség terhe
Az adatok egyértelmű különbséget mutatnak a generációk között. A Z generáció közel fele (az 1995 és 2010 között született fiatalok) jelentős mértékben szenved a klímaváltozás okozta szorongástól. A baby boom generációnál ez az arány mindössze 11-17 százalék.
Ez a különbség nemcsak a jövőbeli aggodalmakból, hanem egyfajta árulás érzéséből is fakad. A fiatalok úgy érzik, hogy kötelességük megmenteni a világot, miközben a sok éves tehetetlenség következményeit kell nekik viselniük. Ez felveti a kérdést, hogy a példaképek hogyan működnek ebben a helyzetben.
A példakép paradoxona: A “Ne nézzünk fel!” a gyakorlatban
A bécsi Gazdasági Egyetem (WU Wien) egy, Peter Vandor vezetésével működő csapata egy érdekes paradoxont fedezett fel a “Ne nézzünk fel?” című tanulmányban: bár a társadalmi vállalkozók terén működő példaképek motiválóak lehetnek, egyben növelhetik a szorongást is.
Hogyan lehetséges ez? Amikor látjuk, hogy az emberek cselekednek, a probléma konkrétabbá és személyessé válik. A példaképek reményt adnak, de egyben feltárják a válság valódi mértékét. Ezáltal a veszély kézzelfoghatóvá válik. Ez kiemeli a városi környezet fontosságát a mentális jólét szempontjából.
Zöld területek, mint “pszichológiai puffer”
Bécs a kutatásokban egy olyan város, amely jól példázza a városi ellenálló képességet. Egy milánói tanulmány azt mutatja, hogy a zöld területek nemcsak szépek, hanem fontosak a mentális egészség szempontjából is. Bécsben sokan használják a parkokat a hőstressz hatásainak csökkentésére.
Más városokban a megfelelő árnyékolás nélküli hőhullámok gyakran pánikrohamokat okoznak. Bécsben a természet integrálása a városba segít megerősíteni a lelket. A városi zöld területek olyan tartalékokat építenek fel, amelyek segítenek jobban kezelni a válságokat. Azonban a klímamegoldások hitelessége továbbra is fontos kérdés a környezeti veszélyek kezelésében.
Szkepticizmus a “zöldmosás” (greenwashing) ellen
A Z generáció volt az első, amely a digitális médiában nőtt fel, és gyorsan felismeri a “zöldmosást”. Jörg Matthes tanulmányai azt mutatják, hogy a fiatalok azonnal áttűnnek a tisztességtelen kampányokon, különösen a légiközlekedés területén.
A régebbi generációk nagyobb valószínűséggel hisznek olyan ígéretekben, mint például a “repülésenként egy fa ültetése”. A Z generáció azonban megérti, hogy a szén-dioxid körforgása mennyire összetett. A szorongásuk csak akkor csökken, ha valódi átláthatóság és bizonyíték van, nem pedig csak üres reklám szlogenek. Ebben a környezetben nő az aktív változás és a részvétel ösztönzője.
A bénulásból a “cselekvő reménybe”
A bénulásból a cselekvésbe vezető út nehéz. A fiatal “változásindítók” és a társadalmi vállalkozók magas szintű kiégésről számolnak be. Kihívást jelent a bénulásból a cselekvésbe való átmenet. A fiatalok, akik változást akarnak elérni, gyakran szenvednek kiégésben. Érzik a nyomást, hogy a kudarcuk másokat károsíthat – egy olyan terhet, amelyet a korábbi generációk nem tapasztaltak. Ez kollektív cselekvésre, a helyi közösségekre összpontosításra és olyan támogató rendszerek kiépítésére ösztönöz, amelyek elismerik, hogy a ökoszisztéma iránti bánat mély empátia kifejezése.
A Z generáció klímaváltozási szorongása nem betegség, hanem egy figyelmeztető jelzés, amely komolyan veendő. Ez azt mutatja, hogy egy valóban fenntartható jövőt csak akkor érhetünk el, ha elfogadjuk ezt a szorongást, és konstruktívan használjuk fel.
Ausztriában nagyon kevés osztrák tőzsdén jegyzett vállalatban dolgoznak nők vezető pozíciókban. A felügyelő bizottságokban a nők aránya mindössze 13,8 százalék. Ez egy nemrégiben készült elemzés eredménye a EY tanácsadó cégtől. A 54 vállalat közül egyikében sem nő a felügyelő bizottság elnöke. A 188 felügyelő bizottsági tag közül mindössze 26 nő.